Zöldségfélék

Paprika palántázása, termesztése

Hobby-tér Hagyományos zöldségfélék termesztése Paprika palántázása, termesztése

A paprika kiskerti termesztése

A paprika kényes jószág, aki belevág, nem árt tudnia róla pár fontos dolgot, nehogy elvegye a kedvet a sikertelenség. De ha a nem túl sok követelményt be tudjuk tartani, az eredmény mindent megér!

Az ősházája Középamerika, Mexikó és Guatemala, azoknak is azon része, ahol állandó a pára, vagy a víz. Az aztékok Tenochtitlannál úszószigeteken termesztették, ugyanúgy, ahogy a tököt, a babot, és a kukoricát. A paprika egyenesen a vulkanikus tóból szívta az ott oldott tápanyagot. (A hidroponiás termesztést nem korunk túlfizetett tudósai találták fel, hanem az aztékok!) Társkultúrában nevelték, a csónakról művelhető szigeteken a fent említett, és egyéb növényekkel társítva. A későbbiekben ezt az ismeretet fel tudjuk használni.

A magot nem árt 8-24 órára vízbe áztani vetés előtt. Március második felében kell elvetni palántának (én közvetlenül a palántanevelő pohárba teszem.) A tűzdelést nem szereti, azzal csak nagyüzemben érdemes foglalkozni, de aki belevág, íme. Két szikleveles, vagy négyleveles korában (a vetés után ez 2-4 hetet jelent) kell a tápkockába, vagy pohárba átültetni. Nagy odafigyelést igénylő művelet, mert könnyen sérül, és akkor vége. Nagyüzemekben, a piacon eladni szánt palántákat tőzegben nevelik, így gyakran káliumhiányos a palánta, amit nem lehet észrevenni, majd csak később, amikor a szomszéd maganevelte paprikája már terem, a mienk meg még most kezd magához térni. Ráadásul a tőzegek lassan regenerálódnak, így felhasználásuk környezetpusztító. Én csak minimálisan használom, és főleg csak lazításra.

Csírázásához 30 °C kell alapon, és sok fény. A radiátor teteje pont megfelelő neki. Az ablak felől hűvősebb levegő jön, a talp melegebb. A paprika ezt imádja! Rendszeresen kell öntözni, de túlöntözni nem szabad, mert hamar jelentkezhet a rettegett palántadőlés. Ha már kibújt, és elkezdett fejlödni, lassan szokassuk a radiátor feletti párkányhoz.Szinte semminél nem olyan fontos a palánták edzése (kinti levegőhöz, napfényhez szoktatása egyre emelkedő óraszámmal) mint a paprikánál. Ha elmarad ez a művelet, gyakran a palánták kétharmada, egésze is elpusztulhat. A későbbiekben a megmaradt is csak döcög, erőlködik.

A paprika melegigényes növény, ezért május közepe-vége felé kell kiültetni a fagyosszentek (május 12-15) után. Vetéstől a palánták kiültetéséig legalább ötven napot kell számítani, de inkább hatvanat. A poharas palántákat kiültetés előtti napon alaposan be kell öntözni, hogy könnyen kiszedhetők legyenek a pohárból, így a gyökérzet kevésbé, vagy semennyire nem sérül. Még jobb, ha eleve lebomló a nevelő edényünk (az alja tojástartóból, a pereme kartonpapírból, vagy újrahasznosítottból összeeszkábált.)

A talaját elő kell készíteni. Porhanyós, jó vízelvezetésű talajra van szüksége, vagy felrohad. Tömött talajnál, vagy túlöntözésnél a színe elvilágosodik. A sortávolság általában 40–60 cm között legyen, a tőtávolság pedig 15-20 cm. Nagyfajtáknál természetesen növelni kell mindkettőt. (Ha 1,5 kg-os termésű Marokkói fajtát rendelsz, 60X30 centi sor és tőtáv kell!) És mindez a bokros termesztésre értendő.

A következőképp termesztem. A krumplinál ismertetett 1 m szélesre csökkentett méretű hollenderezett emelt ágyat (széles-bakhátat) készítek elő, a szélektől 25 cm-re lesznek a sorok mindkét oldalon. A „gyalogutat” vastagon megszórom friss kaszálékkal, amit minden művelés előtt frissítek, akárcsak az ágyás szegélyét. Megszórom a bakhát tetejét komposzttal, amit mélyen begereblyézek. Megterítem az ágyást friss (azaz félnapos) kaszálékkal, kifeszítem a sor-zsinórt, kimérem, és leverem a karókat 5-10 centire a zsinórtól. A karóknál a zsinór mentén lyukakat csinálok a palántáknak ültetőfával. Beültetem, a töveket beiszapolom. Ha néhol felütné a fejét gyom, azt kitépem, de nem nagyon kell 2 hétig bajlódni vele. Mindig van tartalékom, ahol kipusztul, pótolom.

Az ágyás közepébe kísérőnövényeket duggatok. Nem szabad kapálni! A gyökerei a talajszinten vannak, ha sérülnek, az a kis vízfelvételi képessége is csökken! (A paprika az öntözővíz fél százalékát képes csak hasznosítani optimálisan. Sérült gyökérrel annyit sem! Ezért érdemes vastag, sokszor 5-15 cm-esre hízlalt zöldmulccsal takarni, így a gyomok nem tudnak kitörni, és a talaj nem tömörödik, megtartja a nedevességet, plusz a harmatot is megfogja. És nem elhanyagolható, hogy a talajt a 3-4-szeresére felszaporodott giliszták helyettünk lazán tartják kapálás nélkül, és trágyáznak is bőven!)

Általában az ujjaimat itt-ott befúrom a mulcs alá. Ha a talaj puha, porhanyós a mulcs alatt, meleg és nedves, akkor vagyok elégedett, mert abban érzi jól magát a növényem. Ez a legideálisabb a paprikának, és ezt állandó kapálgatás nélkül érem el! Ha száraz a takaró, terítek rá frisset. Amikor kell, a régi mulcsra terítem a komposztot, meglazítom rózsakapával, vagy gereblyével, majd ráterítem a frisset, és meglocsolom, hogy a komposzt lemosódjon. Ha van ázalékom, azt teszek a locsolóvízbe, és nem kell a komposzt. Nem szabad mélyen kapálni, azaz átütni a takarót, mert a harmatgyökerek látják kárát. Egy rossz kapálás, és lehet locsolni naponta.

Hogy miért ilyen emeltágyásos módon termesztem? Tül sok értékes paprikám rohadt be a kezdeti időkben. Így a felesleges esővíz az ágyás széleinél gond nélkül távozik. Sajnos a paprika nagyon érzékeny növény. A levelei is képesek berohadni a direkt víztől.

A trágyázásra nagyon oda kell figyelni. Istállótrágyával, műtrágyákkal szép eredményeket lehet elérni, de a végeredmény ugyanaz az egészségtelen, felfújt lótúró lesz, mint a bolti. Egyéves komposzt kell neki kiültetéskor, később a friss is jó, sőt, az öntözővizében is feloldhatunk komposztot. A földje sohase legyen takaratlan, komposzt és zöldmulcs kell neki, akkor nem lesz gondja.

Virágzáskor 1:30-as ázalékban feloldott fahamut kér, kötődéskor el kell kezdeni a további nitrogén utánpótlást, ha igényli bővebb komposzt-adaggal, vagy káposztás ázalékkal. Ha végképp nem vált be semmi, vér-, vagy szarulisztet vegyünk a kertészboltban, azt kell adni neki, de műtrágyát soha!

A paprika szól, mikor „szomjas”. A levelek megkonyulnak. Nem kell megvárni, észrevehető előjeleket is ad. A fent említett ujj a földbe próbával megállapítható előre, ha szomjas lesz. Ha a talaj a mulcs alatt csak meleg, de nem egészségesen nedves, a mulcsréteg közt nincs pára, hamarosan konyulni fog. Bokronként 5 l. vizet adunk, 1dl ázalékkal dúsítva, de nem a növényre! Attól minimum10-20 centire a mulcsra locsolunk.Elárulok egy nagy titkot. Nagyüzemekben a talajtakarásos módszerek nélkül nevelt paprikáknál 1 kg bogyó előállításához akár 300 l. locsolóvizet is felhasználnak. 1500-2000 mm vizet használnak hosszúkultúrás termesztésnél. (1,5.2 köbméter öntözővíz négyzetméterenként!) Akinek van kedve, számoljon utána, mit jelent ez.

Társítani sokmindennel lehet. Hagymafélékkel, körömvirággal, büdöskével, borsikával. A fehér légy ellen eddigi leghatásosabb biokerti védelmem a nikandra volt. (Egy 3-4 m-es ágyásba elég középre ültetni egyet, és volt légy, nincs légy. A nikandra magját is ott szerzem be, ahol a különleges paprikáimat, és egyéb különlegességeimet. Elég belőle egy csomagot rendelni, az a paradicsomjaimhoz, és a krumplijaim közé is bőven elég. Alább Peti bácsi katalógusában ez is megtalálható.) A két sorba épp elég két csomag különleges mag. A családnak egy sor is sok lenne, de imádom az arcokat látni, amikor valamely azévi különlegességemmel megajándékozom ismerőseimet.

Lehetőleg olyan földbe kerüljön a paprika, ahol nem volt rokona legalább 5 éve. Azaz krumpli, paradicsom, és a dohány. Ezek után ne termesszük! (És azokat se paprika után.) Bab, borsó után érzi legjobban magát, mert a talajban bőven marad utánuk megkötött nitrogén.

Ha erősen, haragoszölden pompázik, a hobbikertész boldog. Pedig ennek is jelentéstartalma van, és az nem jó. A növényeink vagy túl vannak táplálva, vagy kevés a vizük. Ujjat a földjébe, és jöhet a diagnózis. Ha elég nedves a föld, akkor vissza kell venni a trágyázásából (magyarul nuku ázalék, csak sima víz, ha öntözni kell). Ha száraz, locsolni kell, vagy frissíteni a mulcsot, plusz alaposan meglocsolni.

Ha kicsiként eldobja a termését, a földjében túl sok a nitrogén (túltrágyázott. Jellegzetes műtrágyázásnál, és istállótrágyázásnál előforduló hiba. Ha követed a fent ajánlott módszert, ezt elfelejtheted. A gilisztatrágya soha nem lehet sok, mert természetes.) Ha kevés a nitrogén, a termés görbült, kicsi lesz, levetlen, amolyan aszott zanzaféle. Ha a kálium kevés, a virágzás sínyli meg, virágzás nélkül pedig nincs termés, mert nincs, ami megkötődjön. Virágzás után - ha igényli - eleinte 1:20-as hígítású ázalékkal locsoljuk, majd hetente ismételjük meg (mondom ha igényli. Túlöntözni se szabad!) Soha ne a növényre, mindig a tövénél a zöldmulcsra öntsük a vizet! Minden alkalommal egyre hígabb ázalékkal öntözzük. A mulcsnak nagyon fontos a szerepe!

Ha mégis trágyázni kell, csak – lehetőleg – saját termelésű gilisztahumusszal tegyük. Marokkóinál, hasonló nagyoknál (1 kg-on felüli bogyójú fajtáknál) néha előfordult, pláne, ha sok volt a megkötődés. Mára már tudom, mikor kell káposzta, sarkantyúka-ázalékkal megsegíteni. Ha nincs, szerezzünk be, vagy vegyünk szaru, esetleg vérlisztet. De ha mulcsoztál, ázalékoztál, komposzttal dúsítottál, általában több is a földben a trágya, mint amit a paprikák fel tudnak szívni. Erre még rá is trágyázni merénylet. Ilyenkor szokta elrúgni a bogyóit.

Idővel leírom majd egy egyszerű "gilisztahumuszgyár" elkészítésének módját is. Megéri "bajlódni" vele. A hozzá való anyagok egy ezresbe kerülnek. Néha kell gilisztahumusz. De ha elég gondosan zöldmulcsozunk, időnként túl sok trágyájuk kerül a földbe. Egy igazi biokertésznek mindig a túltrágyázással kell megküzdenie, nem a hiányával, noha se a boltban, se a gazdáktól nem vesz trágyaféléket.

Fontos művelet a paprika "metszése". Három (négy) féle módon nevelhetjük, bokornak, karóval, vagy kordonnal. Mindnél más a metszés.

Bokornak magában, vagy ikertőként, neveljük (ezért négy). Itt nincs nagy gond, elültettük, locsoljuk ha kell, védjük permetezéssel ha kell, azelpusztult, sérült részeket leváhjuk, és kész. A sima bokrosnál 15-25 t/Ha termés várható. az ikernél 20-30 t/Ha a várható bogyó.

Karónál a főszárat meghagyjuk, alul 3-5 mellékhajtással, a többit lecsipkedjük, majd folyamatosan, ahogy erősödik, terem, fent is egyre többet engedünk el 3-4 nóduszig, ott azt is visszacsípjük, legvégül fenn a főszárat is. Így a paprika lenn terem először, ahol még erős. Lányom "Futószalagnak" hívja. Nagyüzemben épp az ellenkezője a fontos, ott dioxinnal meg is permetezik a paradicsommal együtt, hogy a vegetáció pusztulásával igyekezzen egyszerre kinevelni a bogyókat. Itt a termés 30-60 t/Ha lehet.

Kordonnál felfuttatjuk, majd a kívánt helyen lévő mellékhajtásokat lazán a tartósodronyhoz kötözzük, a többit lecsípjük. Itt a fattyazás folyamatos, mert alul mindig ki akar törni. A főágat nem sokkal a felső huzal fölött egy nóduszon túl visszacsípjük. A termés meghálálja a gondoskodást. Egészséges, nagy, egyenes bogyókkal. Ezzel csak az kísérletezzen, akinek sok ideje van! Kordonnál elérhető z 50-120 t/Ha termés. Ennek az a hátránya, hogy hobbikertész csak akkor csinálja, ha minden nap kint van. Ha nem tudja megoldani, maradjon a bokornál, vagy a karósnál.

Metszésnél oda kell figyelni arra is, hogy a nagy ritkítókedvben elég levél legyen a fotoszintézishez, mert a termés kiérleléséhez megfelelő zöldtömeg-termés arány kell minden növénynek! Ha kevés a levél, elrúgja a kis kezdeményeket.

Lehet támberendezés nélkül is nevelni, ekkor a növény érzi, hogy bizonytalanul áll, kisebb bokrot nevel, azaz a termés is kisebb lesz. Ezeket a támtalanokat kettesével kell egy lyukba ültetni, egymásnak adnak némi támogatást, így valamivel nő a zöldfelületük, és a termésarányuk is. A modern paprikafajták, ha nem is folytonnövő mind, de magasra fel képesek futni, ha kapnak segítséget hozzá. Azonos területen akár 3-4 szeres így a termés. És szebb, egészségesebb. Könnyebb permetezni hagymás csalánteával magházpenészedés ellen, és gyakran meg se jelenik.

Mindkét támos neveleésnél, csak erős növekedésűnél kell a főhajtást fenn visszacsípni, a többit csak azért, hogy már ne erőlködjön felfelé. Én a karós híve vagyok. Kísérleteztem kordonnal is, de egy sorban túl nagy súlyt kell tartania, így a hordozható kordont elvetettem, mert gyakran összeborult, vagy a zsinórok szakadtak el. Látszólag szellős, könnyű, de amikor elkezdett teremni pl a Francia a kilós bogyóival, vagy a Marokkói a másfélkilósokkal, egy mázsán felül lesz a súlya. Ha ezt megfújja egy szellő (nem beszélve a viharról) úgy omlik össze az egész, mint egy kártyavár. De lebeszélni senkit nem akarok. Aki képes rá, hogy anyagilag is megfinanszírozza, az mindenképpen kordonozzon, mert a viszonylag kisebb anyagi ráfordítást jóval nagyobb terméssel hálálja meg. A karót eleve beleverem az ültetőgödör szélébe, mikor a palántákat kihelyezem, így a gyökereket se sértem meg. (Gyakori hiba, hogy a karót utólag verik be, és túl közel. Sokszor elég látványos a negatív hatás. Ha elkéstél, ne spórolj. Két karót verj egy tőhöz, a tetejüket fogd össze, ezt verheted messzebb is a tőtől.)  

Nem vagyok a „hagyományos” dolgok híve. Szeretem a különlegest. Paprikánként 1-1,5 kilós termést hozó fajtát, vagy amolyan lájtosan csípős 40 centist. Esetleg a lugaspaprika, ami elképesztő területet befut, és úgy ontja a termését, hogy az ember belefárad, elosztogatni se bírja, annyit hoz. Ezeket, és sokkal különlegesebbekről ismertetőt kérhetsz, majd megrendelheted, ha ide kattintasz! Sok sikert kívánok.