Zöldségfélék

Petrezselyem (fehérrépa) termesztése

Hobby-tér Hagyományos zöldségfélék termesztése Petrezselyem (fehérrépa) termesztése

Petrezselyem termesztése

A petrezselyem a sárgarépához hasonlóan első évben hozza a fogyasztható növényi részt, a megvastagodott gyökeret, és a petrezselyemzöldet, a másodikban a magszárat, a virágot és a magot. A magnak valót ugyanúgy kiszedem ősszel, majd tavasszal levéllel együtt elültetem, alaposan beöntözöm. Egyik évben petrezselyemmagot szedek, a másikban sárgarépát (ezt csak brahiból. El is vetek belőle olykor, de a murok mindig keresztbe tesz.). Egy tő elég lenne, de 5-öt szoktam eldugni, mind megszedem, így van mag bőven 4 évre. Két év után úgyis enyhén megpörkölöm, és felhasználom fűszerként, mert a csírázóképessége minden évvel csökken.

Kertben, cserépben és balkonládában is nevelhetjük. (Nekem balkonládában kétfajta levélpetrezselymem van, egy sima és egy fodros. A gyökérpetrezselyem (fehérrépa) nem igényes növény. Megél szinte bárhol, ahol a földje laza, morzsás szerkezetű. Gyümölcsfák alatt, kerítés mentén, szőlők közt, csak egyet kér. A talaja soha ne száradjon ki. Ha csupaszon (takaratlan földben) termesztjük gyakran kell öntözni, ha mulcsozzuk, úgyszólván soha.

Szereti a tápdús talajt, azaz illik komposzttal, ázalékos komposztlével kínálgatni. De komposztra vetni, növekedésre érzékeny növényekkel társítani semmilyen szín alatt nem szabad! A petrezselyemben növekedést gátló hormon van, ami még komposztálással se pusztul el. Ki kell szárítani, majd elégetni a maradványokat. Így már felhasználható a cseresznyetermésű, és almatermésű fáink alá virágzás előtt.

A hideget jól tűri, ezért magját már kora tavasszal, a fagy kiengedése után el szoktam vetni. Vetés előtt a magot beáztatom 12-24 órára, hogy a csírázást gátló hormon kiázzon. Többször átöblítem, majd egy macimézes flakonba töltöm. Felöntöm száraz homokkal, jól összerázom.

Az ágyásba ősszel beleforgatok komposztot, ha van. Kora tavasszal, március elején elgereblyézem. A szokásostól keskenyebb, 1 m széles, hollenderezett ágyást csinálok, a széleitől 10 centire húzok 3 cm mély sort, majd a közepén kettőt, egymástól 10 cm távolságba, így ágyásonként négy sort kapok. (Ha 1,20-as ágyás kifér, három ikersort vetek, a többi azonos.) Ebbe szórom a macimézes flakon csőrével az (enyhén nedves, de nem tapadós) homokkal kevert magot, betakarom, kissé meglapogatom a földet, és alaposan belocsolom. Innentől a kibújást várom, gyomlálgatok, néha alszok is.

Az enyém mindig hetekkel korábban kel, mint a szomszédaimé. A fent említett magáztatás a titka. A magokban csírázást gátló hormonok vannak. A természet úgy alkotta meg a petrezselyem magját (sok hasonló (télálló) maghoz hasonlóan) hogy a hormon akadályozza meg az idő előtti (azaz őszi) csirázást, így biztosítva, nehogy tavasz előtt elkezdjen csírázni. Az ősszel csírázásnak induló magok tavaszra elpusztulnak, mert a telet kifejletlenül képtelenek túlélni

Az egyelés folyamatos legyen, a lényeg, hogy a tőtáv a végén – fajtától és elvárástól függően – 4-10 cm között álljon be. Ha vékonyabb gyökeret szeretnénk, maradjon sűrűbb, ha hosszabbat és vastagabbat közelítsük a maximumot. Én csalni szoktam. A két szélső sort sűrűbbre hagyom, a középső két sort jobban kiritkítom, így kívül zsengébbet kapok, belül pedig könnyebben művelhető, takarható az ágyás, és a gyökerek is gigászokká nőnek. Az így beállított ágyást eleinte előfonnyasztott gyomkaszálékkal érdemes takarni, majd ahogy nő, zöldmulcs, szárazmulcs egyaránt alkalmazható. A lényeg a folyamatos gyomlálás a korai időszakban, a jó időben (főleg a tenyészidő elején) adott bőséges, hamuval dúsított komposztlé.

Ha ravasz, száraz a tavasz, hetenként öntözzük meg az ágyást. A kifejlett petrezselyem külső levelét folyamatosan szedhetjük, de a növényt soha ne kopaszítsuk le, mindig maradjon asszimiláló felület. Ha sok felesleges levélzetünk van, folyamatosan szedjük, kis csomókba kötve szellős, napfényes helyen szárítsuk ki. Szírítás után nem szabad sokáig várni, lecsipkedjük a szárról, és azonnal jól záródó üvegbe morzsoljuk, hogy megőrízze a rá oly jellegzetes illatot.

A levél eltevésének másik módja a fagyasztás. Én alaposan összevágom, majd a mélyhűtő jégkocka-tartójának segedelmével vizes petrezselyem-kockákat gyártok. Mindet külön becsomagolom. Egy kocka egy levesbe pont elég.

A korai fajtákat június-július folyamán, a késeieket októberben – novemberben szedem fel. Az ásóvillával a sortól távol leszúrva aláfeszítek, de csak meglazítom a talajt, nem fordítom ki. Aztán a föld feletti részt megmarkolva óvatosan kihúzom, így nem roppan, nem sérül a gyökér.

Felszedés után alaposan lerázom a földtől, majd átválogatom. Mindig terem bőven, így nem csicsózok, a sérült, beteg, vagy elágazó gyökereket az égetésre szánt szárító halomra dobom, jó lesz a tavaszi locsolásokhoz a hamuja.

A sárgarépával közösen szeret vermelődni. Azonos feltételekkel nedves homokban felváltva, fejtől-lábtól halmozom fel. Arra ügyelni szoktam, hogy se a petrezselyem, se semmi más nem csípi az almával, paradicsommal közös levegőt. Ezeket külön kell tárolni, nekik se jó a petrezselyem, vagy a krumpli közelsége.